Idol-Brother-Lover I.

Hye Min pov.:
-Mi?! Nem!!
-Kislányom...- kezdte volna apu, de félbeszakítottam.
-Nem!! Nem és nem és nem!!! Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha magatokkal vinnétek! Miért kell rábíznotok egy ilyen alakra?!
-Ő ajánlotta fel, hogy vigyáz rád. Hallotta, mikor apád és Mr.Kim beszélgettek és azt mondta, hogy ezen a nyáron nem lesz sok dolga. Azt is mondta, hogy szeretne megismerkedni veled.- hiába anyu, nem tudsz meggyőzni. Nekem itt valami nagyon nem tetszik. Egyenesen bűzlik ez az egész ügy.
-Anyu!! Ő egy Idol! Egy önimádó,  arrogáns alak.
-És mi van akkor, hogyha ő teljesen más?
-Ugyan apu, az kizárt dolog!!!.....Biztos, hogy nem mehetek veletek? Biztos, hogy vele kell töltenem az egész nyaramat?
-Sajnálom kicsim, de igen, vele kell töltened.- lemondóan sóhajtottam, majd a lépcsőfokok kettesével szedése után bevonultam szobámba, nagy zajjal becsaptam az ajtót, majd bezártam azt. Fogalmam sincs, hogy miért én kerültem ilyen helyzetbe.

De kezdjük is az elején. A nevem Kang Hye Min, 18 éves busani lakos vagyok. Anyuéknak a munkájuk miatt az egész nyarat Amerikában kell tölteniük. Engem pedig túlságosan féltenek ahhoz, hogy egyedül hagyjanak. Az iskolában nincsen egy barátom se, úgyhogy ez is ugrott. Így nem maradt más, minthogy egy idolra bízzanak. Apu úgy döntött, hogy tökéletesen tudna bébicsőszködni felettem a legjobb barátjának a fia............aki nem más, mint                                  .

Még a legutolsó nap legutolsó percéig is tiltakoztam. Sajnos sikertelen volt minden próbálkozásom. Így azzal próbálkoztam tiltakozni, hogy dühösen és nagyon csúnyán néztem minden emberre, aki csak szembe jött velem. Néhányan meg is ijedtek.
-Kérjük a 9:30-as New York-ba induló, Londoni átszállásos repülőgép utasait, hogy fáradjanak a K20-as kapuhoz. Köszönöm.
-Jó utat és vigyázzatok magatokra! És gyertek vissza, minél hamarabb!- Mosolyogva megöleltem őket.
-Jaj kicsim, te is!- Anyu és apu jó szorosan megölelt.- Csak azt nem tudom, hogy hol van már...
-Az arrogáns, önimádó idol bébiszitterem?!- kérdeztem kissé szarkasztikusan. Erre nem kaptam választ, csak szúrós pillantásokat.- Inkább menjetek. Tuti, hogy előbb vagy utóbb idetalál Mr. Tökéletes, de ti lefogjátok késni a gépeteket. Gondolom, hogy adtatok neki egy fotót rólam, igaz?
-Nos, igen..
-Hát akkor semmi probléma, meg fog találni.- feleltem műmosolyt varázsolva az arcomra.
-Kicsim, ugye nem készülsz semmire?- kérdezi anyu.
-Én? Ugyan, soha. Na, menjetek már, mert tényleg lekésitek a gépet.- mondtam és a kapu felé kezdtem őket tolni. Még mielőtt bementek volna, még egyszer megöleltük egymást és minden jót kívántunk egymásnak. Egészen addig integettem nekik, míg el nem tűntek a fordulóban. Megfordultam és gonosz vigyorral az arcomon dörzsölgetni kezdtem a kezeimet.
-Na, hogyan csesszek ki veled, Mr.Idol? Az biztos, hogy meg fogod bánni a napot, amikor kihallgattad apu beszélgetését.