Idol-Brother-Lover V.

-Éééés megérkeztünk~!- harsogta Young Saeng. Mindenki kiszállt az autóból és kinyújtóztatta fáradt tagjait. Jung Min kissé szúrós tekintettel nézett rám, amit betudtam annak, hogy még mindig haragszik rám. Nem kellett volna eltekernie a kedvenc számomról és akkor nem lett volna ez.
Szemem sarkából megpillantottam valamit, ezért fejem arra fordítottam. Hogy ez a ház milyen rohadt nagy! Wow. És a bébicsőszöm egyedül lakik itt? És én itt fogom tölteni a nyaramat? Mégse lesz ez olyan rossz, hogyha egy ilyen helyen kell laknom.
-Látom, hogy megérkeztetek.- a bébicsőszöm a ház bejáratában állt és onnan üdvözölt minket.- A cuccaid épségben vannak és felvittem őket az emeletre, Hye Min-ah. Megtennéd, hogy bemész egy kicsit? Szeretnék valamit megbeszélni a srácokkal. Addig nyugodtan nézz körbe, végül is három hónapot itt kell töltened, ismerned kéne a helyet, ahol laksz.- rám mosolygott, majd elállt a bejáratból, hogy beljebb tudjak menni. Az előtérben levettem a cipőmet, majd a lépcsőn indultam felfele, mikor zene ütötte meg a fülemet. Kicsit tovább hallgatóztam és felismertem. Mégis mit vártam ettől az alaktól? Egyértelmű, hogy a banda dalait lehet csak hallani. megráztam a fejemet és felmentem a lépcsőkön.
Az emelten minden gyönyörűen be volt rendezve. Volt egy előtérszerűség, ahol kanapék, dohányzóasztal és könyves szekrények voltak. mivel imádok olvasni, közelebb mentem a könyves szekrényekhez, melyek tele voltak olyan könyvekkel, melyeket imádok vagy már régóta el akartam olvasni. Nagyjából öt polc szabadon volt hagyva, így oda ki fogom rakni a sajátjaimat. A könyves szekrények mellett volt egy nagy ablak. Az ablakkal szemben pedig három ajtó. Az egyik egy nagy fürdőszobát rejtett, a második egy félig tele lévő gardróbot, a harmadik pedig a szobámat. A szoba halvány rózsaszín és barack színekben pompázott és rengeteg virágminta volt mindenhol. Egy nagy tolós üvegajtó be volt homályosítva és virágok voltak belekarcolva. Eltoltam az ajtót, ami mögött egy erkély volt. A szobám az utcára nézett ki, így pont láthattam, ahogy a fiúk a furgon mellett beszélgetnek. Hyung Joon észrevett és vadul integetni kezdett nekem. Mosolyogva visszaintegettem neki. Hyun Joong is felém pillantott és egy féloldalas mosolyt eresztett meg felém, amit én egy apró grimasz-szerűséggel viszonoztam. Nagyon hálás vagyok neki, hogy egy egész emeletet kaptam az ittlétem idejére, de ezzel is csak menőzni akar, hogy mennyi pénze van. Bár azt még mindig nem értem, hogy honnan tudhatta, hogy mik a kedvenc dolgaim. A szobából kimenve az előtérben lévő ablakhoz mentem, és unalmamban kinéztem rajta. Ez az ablak pont az ellentétes irányba nézett, mint a szobában lévő, így a kertet tudtam megcsodálni. Gyönyörűen gondozott hatalmas kert terült szemeim elé, ahol még egy kis patakszerűség is volt, valamint egy kerti-parti kellékei is. A szemem sarkából valami fehér dolgot pillantottam meg, így kíváncsian fordítottam arra a fejemet. Egy nagy fehér alaszkai malamut pihent a kert egyik szélén. Mivel kutyabolond vagyok, ezért gyorsan lerohantam a lépcsőn (ami inkább trappolás volt) és a cipőmet felvéve kirontottam az ajtón, majd sikítozva és "KUTYA!!!"-t ordítozva sprinteltem a kertbe. Persze a kutyus közelében lelassítottam, mert nem akartam szegényre a frászt hozni.
-Szia kutyus!- köszöntem neki, majd elé leülve felé nyújtottam a kezemet. De ő teljesen figyelmen kívül hagyott és csak henyélt tovább.- Ne már! Legalább a kezemet szagold meg. Nem akarlak bántani.- a kutyus lassan feljebb emelte a fejét, így meg tudtam nézni a nyakörvén díszelgő kis medált, amin a "Kimchi" felirat díszelgett. Szegény kutyusnak ilyen nevet adni. Közben Kimchi közelebb jött felém és el kezdte szaglászni a kezemet. Eleinte csak épphogy odadugta az orrát, de néhány másodperc múlva már hatalmas buksiját dörzsölte a kezemhez. Nem sokkal később izgatottan letepert és csaholva nyalogatni kezdte az arcomat.
-Kimchi! Yah, Kimchi! Hagyd abba! Hallod? Hozzád beszélek!- nagy nehezen, de le tudtam szedni magamról, de továbbra is izgatottan mászkált körülöttem. Össze-vissza ugrándozott és boldogan ugatott. Mosolyogva néztem, ahogy a kutyus hol az egyik, hol a másik oldalamon bukkant fel.- Gyere ide, Kimchi.- szóltam hozzá kedvesen, ő pedig rögtön odajött hozzám.- Ül...Ügyes kutyus vagy! Most fekszik...Ügyes! Add ide a mancsodat...Ügyes vagy! Gurul...Nagyon jó!- minden egyes parancsszavamat teljesítette. Nagyon jól be van tanítva, de kíváncsi voltam még egy dologra.- Kimchi, figyelj! Bumm!- és sikerült neki! Mikor azt mondtam, hogy bumm és pisztolyt formálva a kezemből rámutattam, ő lefeküdt a földre és mancsait a pofija elé helyezte. Sikítozva körbe ugráltam Kimchi-t, de nem kellett sok és ő is felem együtt ugrándozott. Boldogan dögönyöztem meg a kutyust, és eldöntöttem, hogy ameddig itt vagyok,rengeteg időt fogok vele tölteni.


 *~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Hyun Joong pov.:
Miután kirohantam a reptérről, fogtam egy taxit és hazamentem, közben írtam egy sms-t az apámnak, hogy ők is induljanak el. Hálaégnek időben odaértem és át tudtam venni Hye Min cuccait. Gyorsan felvittem őket az emeletre, majd a dudaszó hallatára le is rohantam üdvözölni őket.
-Látom, hogy megérkeztetek.-  a ház bejáratában álltam és onnan üdvözöltem Hye Min-t, a srácokat és apámat.- A cuccaid épségben vannak és felvittem őket az emeletre, Hye Min-ah. Megtennéd, hogy bemész egy kicsit? Szeretnék valamit megbeszélni a srácokkal. Addig nyugodtan nézz körbe, végül is három hónapot itt kell töltened, ismerned kéne a helyet, ahol laksz.- rá mosolyogtam, majd elálltam a bejáratból, hogy beljebb tudjon menni.
-Ez a lány kegyetlen!- közölte szörnyülködve Jung Min.- Könyörgöm neveld meg!
-Te is nagyon jól tudod, hogy miért utálja az idolokat. Új neki ez a dolog csak úgy belecsöppent, pedig ő nem is kért ebből az egészből.- oktatta ki őt a maknae, majd vadul integetni kezdett felfelé. Mindannyian odanéztünk és Hye Min-t láttuk az erkélyen állni. Hirtelen rám pillantott, én pedig egy mosolyt küldtem felé, amire egy grimasz volt a válasza, majd bement a szobába.
-De miért nekünk kell tűrni ezt? Hyun Joong hyung vállalta, nem mi!- Jung Min ott folytatta, ahol abbahagyta.
-Ha ennyire ellenszenves neked Hye Min, akkor ne gyere ide a nyáron, oké, Jung Min?- közöltem nemes egyszerűséggel, és mielőtt még az említett bármit is mondhatott volna, elindultam a ház felé. Ebben a pillanatban rontott ki Hye Min az ajtón, sikítozva és "KUTYA!!!"-t ordítozva, majd besprintelt a kertbe. Kimchi nagyon fog neki örülni.  Ő még apró kis kölyök volt, mikor a baleset történt, de tudom, hogy emlékszik az eredeti gazdijára, hiszen akárhányszor a régi képeket látja, rögtön nyüszíteni kezd.
Ha másért nem is, akkor legalább miatta itt fog maradni Hye Min. Én pedig lehet, hogy esélyt kapok, hogy visszaszerezzem a lányt, aki mindennél fontosabb nekem...