Idol-Brother-Lover IV.

Hye Min pov.:
-Yah Kim Hyun Joong! Ugye tudod, hogy nincs még egy ember a földön, akit jöbban utálnék, mint téged?
-Valahogy sejtettem...-hiába fészkelődtem a karjai közt, eredménytelen volt.
-Akkor akár el is engedhetsz.
-Akár.
-Yah! Kim Hyun Joong! Azonnal engedj el!
-Nem!- egyszerre néztem rá dühös és meglepett tekintettel.-Mi az, hogy nem?!
-Engedj el!
-Nem.
-Engedj el!
-Mert ha nem?
-Sikítok!- hát ezzel csak annyit értem el, hogy lazított egy kicsit a szorításán, de csak azért, hogy a szemembe tudjon nézni. Hogy lehetnek valakinek ilyen gyönyörű barna szemei? És ilyen szívdöglesztő mosolya?...Na, azt már nem! Nem fogok bedőlni ennek a bájgúnárnak!
Egy hirtelen ötlettől vezérelve jó erősen sípcsonton rúgtam, aminek hatására végre elengedett. Fájós lábát fogva ugrált egy lábon, én pedig elindultam az ellenkező irányba. Visszamentem hozzá és a másik lábát is megrúgtam, ezután már tényleg elindultam. A lépcső aljánál állt az SS501 többi tagja, és egy férfi, akit a menedzserüknek gondoltam. A fiúk kissé meglepődötten néztek rám, a menedzser viszont szeretetteljesen rám mosolygott.
-Biztos te vagy Kang Hye Min, igaz?
-Igen, én vagyok. Annyeonghaseyo!- mondtam, majd mélyen meghajoltam előtte.
-Örvendek a szerencsének. Az én nevem Kim Jun Jin, az SS501 menedzsere vagyok. Kérlek, ne haragudj Hyun Joongra, miattam késett.
-Nekem azt mondta, hogy nem figyelte az órát.- na most akkor melyikük mond igazat? Jun Jin-sshi meglepődötten nézett rám, én pedig csak megvontam a vállam, jelezve, hogy nem érdekel az indok, mert ígyis-úgyis 2 és fél órát késtek. Időközben Hyun Joong is letalált a lépcsőn. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy fájna a lába, de úgy látszik, hogy megtanulta a leckét, mert tartotta tőlem az öt lépés távolságot.
-Na, akkor mehetünk, gyerekek?- kérdezte izgatott Jun Jin-sshi.
-Nem!- vágták rá szinte egyből a fiúk, Hyun Joong kivételével.
-És mégis miért nem?
-Azért, mert még be sem mutatkoztunk Hye Min-sshinek.- közölte a banda maknaeja, Hyung Joon.
-Jaj ugyan már. Én tudom, hogy kik vagytok, ti tudjátok, hogy én ki vagyok, úgyhogy ez fölösleges.- durcásan a menedzser felé fordultam, majd egy 5 éves kisgyerek módjára toporzékolni keztem.- Menjünk már, Jun Jin-sshi! Majdnem 3 órát itt voltam a reptéren és már halálra untam magamat.- még mielőtt bármit is válaszolhatott volna, megcsörrent a telefonja. Miután megnézte a kijelzőt, egy ujját felmutatta, jelezve, hogy várjak. Remek. Nem sokkal később az én telefonom is megcsörrent.
-Haló?
-Jó napot kívánok, Kang Hye Minnel szeretnék beszélni.
-Igen, én vagyok az. Miben segíthetek?- miért van olyan érzésem, hogy valamit nagyon elfelejtettem?
-A költöztetők vagyunk és itt vagyunk a korábban megadott címen, viszont úgy tűnik, hogy senki sincs itthon.- tudtam!! Tudtam, hogy valami fontos dolgot elfelejtettem! A francba is! Kényetlen-kelletlen odamentem Hyun Joong mellé.
-Öhm, egy pillanat és adom a ház tulajdonosát.- mondtam, majd átnyújtottam a telefont. Na, te barom! Kellett neked ennyit késned. Most mi lesz akkor, hogyha csak úgy lerakják a ház elé a cuccaimat és valaki meg ellopja?! A banda többi tagja érdeklődve figyelte az esemyényeket. Egyikőjük, ha nem tévedek, akkor Young Saeng a neve, vette a bátorságot és közelebb jött hozzám. Komolyan mondom, hogy úgy csinálnak, mintha valamiféle ritka faj egy példánya lennék vagy egy idegbeteg csaj.
-Minden rendben?- kérdezte, majd fejével bébicsőszőm felé bökött.
-Mivel ez a nagyokos ennyit késett, a költöztetők nem tudják bevinni a cuccaimat.
-Értem. Hidd el, hogy Hyun Joong hyung meg fogja oldani és minden cuccod meg lesz.- mosolygott rám bíztatóan. Kíváncsian pillantottam az előbb említett személyre, aki kissé idegesen járkált fel-alá előttünk.- Egyébként Heo Young Saeng vagyok.- egy széles mosoly kíséretében nyújtotta felém a kezét.

-Egyénként tudom.- mondtam, majd meglepett arcán kuncogva kezet fogtam vele.- Mi ez a meglepett fej? Már az előbb is mondtam, hogy tudom, hogy kik vagytok és valószínűleg ti is tudjátok, hogy én ki vagyok.
-Tényleg ezt mondtad? Bocsi, nem figyeltem. Valószínűleg még mindig a sokk hatása alatt voltam, hogy hogy elbántál hyunggal.- szóval ezért nem mertek a közelembe jönni. Hangosan felkacagtam ezen. Szóval azáltal, hogy a bébicsőszömet megrútam, a haverjai is jobban vigyáznak majd velem.
Nevetés közben ránéztem Hyun Joongra és még mindig azt vártam, hogy idegesen járkál fel-alá, de csak azt láttam, hogy rohan kifelé a reptérről és közben leint egy taxit és elmegy..... A TELEFONOMMAL A KEZÉBEN!!!!!!!!


*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*


Uh, Uh, Uh
Yeah what‘chu do today? (Yeah)
Hey! You still awake?
Oh girl (No) Off to bed with you (Uh-Huh)
Goodnight

-Yah! Park Jung Min!- kiáltottam rá az előttem ülő fiúra, majd jó erősen megrúgtam a székét.
-Mi van már?!
-Ha el mered kapcsolni, esküszöm, hogy kitekerem a nyakadat!- éppen a zenék között válogatott és épp tovább akarta kapcsolni a B1A4 daláról. Még szép, hogy ugrok, ha az egyik kedvenc dalom szól a rádióban és valaki tovább akar lépni rajta. Jung Min egy nagy sóhajtás kíséretében levette a kezét a rádióról. Győzelem!!


Baby go-od night Jal-jayo go-od night
Keureom nan dancing dancing dancing in the mo-onlight
Woeoeou woeo~ Woeoeou woeo~
Meori so-ge oneul keudae-ga eom-nneyo  
Baby go-od night Jal-jayo go-od night
Keureom nan dancing dancing dancing in the mo-onlight
Woeoeou woeo~ Woeoeou woeo~
Mianhaeyo oneul keudae-ga eom-nneyo

Én tök jól szórakoztam. Énekeltem és táncoltam, már amennyire ez lehetséges egy kisbuszban ülve. A srác is jól elvoltak, velem együtt énekeltek és még a "mozdulataimat" is próbálták leutánozni.
Hogy hogyan kerültem be végül velük egy furgonba? Ez egyszerű. Mr. Bébicsősz uraság írt egy sms-t Jun Jin-sshinek, hogy szálljunk be a furdgonba és menjünk a házához és ő majd összeszedi a cuccaimat.
-Yay!! Jay Park!!- kiáltottam, amint meghallottam a következő dalt.

Gok jong Ha ji ma ra
Nan nol al go Shi pun nam ja
I just wanna know your name
U rin cha gun Cha gun ga ja
Nan nam dul gwa Jom da la
I just wanna know your name
Nan ji gum No ha na man
Bo go I so You know what it is
Ne jin shi mul Bo yo jul ke eh oh eh...
You are so beautiful Gi hwe man jwo
Sa gi ja go hwa ji A na so
I just wanna know your name

Ezen kívűl még rengeteg zenét énekeltünk és táncoltunk. A legjobb az volt, amik megszólalt a 4Minute - Huh, és a fiúk egyszerre kezdtek el nőiesnek alig nevezhető módon hullámzani és különböző fejeket is vágtak hozzá. Majdnem bepisiltem, annyit röhögtem rajtuk, főleg mikor a refrént táncolták és dobálták a hajukat is hozzá. A pálmát mégis Hyung Joon vitte, amikor is a dalban Hyuna rappje következett és ő össze-vissza vonaglott ültében, annyira, hogy orrba csapta a mellette ülő szerencsétlen Kyu Jongot, akinek erre elerdt az orra vére, de persze ő is szétröhögte magát a maknae tánctudását nézve. Miért van egy olyan érzésem, hogyha ezek legközelebb elmennek egy műsorba, akkor Hyung Joon el fogja ezt ott táncolni?