2014. június 24., kedd

Idol-Brother-Lover III.

                       pov.:
Ha tényleg helyrehozhatnék mindent Hye Minnel, akkor minden mást feladnék. A karriert, a bandát, a rajongók szeretetét, mindent. csak őt kapjam vissza....
Ez történt egy héttel ezelőtt. Ez alatt az idő alatt a banda és persze Jung Myeon-sshi segítségével berendeztünk egy egész szintet Hye Min számára. Nagyon izgatott voltam, de szörnyen féltem is. Mi lesz, hogyha megtudja a titkot? Mi lesz, hogyha megint megutál? Azt egszerűen nem bírnám ki. Belehalnék, hogyha megint elveszíteném.
Aznap, mikor Hye Minnel kellett volna találkoznom, egyszerűen nem tudtam mihez kezdeni magammal. Már hajnali 5-kor ébren voltam és nem tudtam mit kezdeni magammal. Reggelizni képtelen voltam, így csak fel-alá járkáltam a házban és körülötte. Nem sokkal később átjöttek a srácok, hogy próbálják elterelni a figyelmemet. Össze-vissza hülyültek, még Kimchi-t is megpróbálták belevonni, csakhogy a kutyámnak semmi kedve nem volt az egészhez; így miután halálra rémített a srácokat, visszament a saját kis birodalmába.
Miután a srácok kiökörködték magukat, az apám rontott be az ajtón.
-Yah                          !- rendesen zihált és fenyegetően mutogatott rám. Fogalmam sincs, hogy mi a baja, de mielőtt bármit kérdezhettem volna, ismét rámüvöltött.- Te meg mégis mi a jó fészkes fénet keresel itt?!
-Mondjuk itt lakom?- kérdeztem kissé szarkasztikusan.
-És szerinted Jung Myeon-ék gépe mikor indul?
-Fél tízkor, nekem meg kilencre ott kell lennem. Ne aggódj, van még időm.
-Akkor mégis hogy lehet az, hogy a lakásban lévő összes óra 11 órát mutat?!
-HOGY MIVAN?!- körbenéztem és sajnos igaza volt. Kereken 11-et mutat minden óra. Még a mobilomat is megnéztem, hátha csak álmodom vagy szórakoznak velem. De sajnos csalódnom kellett....Elkéstem....Látván kétségbeesésemet, a többiek mindenféle együttérzés nélkül nevettek ki.
-Hát haver, ezt cseszheted! Ennyit az első benyomásról!
-Mi lenne, hogy ahelyett, hogy itt szórakoztok, beszállnátok abba a rohadt kisbuszba?!- egy perccel később máris úton voltunk a reptérre, hogy találkozzunk Hye Minnel, aki jelen pillanatban tuti, hogy százféle módon küld el a francba és halálomat kívánja.

Hye Min pov.:
-Hahahahaha!! Ez tök jó móka!- éppen egy kis fotófülkében ültem és egy utolsó cuki póz után a gép kiadta az elkészült fotókat, amik egész jók lettek. Úgy döntöttem, hogy nagy ívben teszek arra az idióta alakra, és jól fogom érezni magamat, ameddig ő nincs itt. Eddig már ettem egy nagy adat jajangmyeon-t, ittam forrócsokit, nyertem automatából egy kis farkasos kulcstartót és most képekkel is gazdagodtam. Mivel még sehol sem hallotam semmiféle sikítozást, így megnyugodtam. Hiszen ahol sikítozás van, ott lesz ez a barom is. Már éppen a kezemet mostam meg a női mosdó egyik csapja alatt, mikor két lány jött be visítozva.
-Láttad, hogy milyen helyesek?
-Omo! Hogy nézhetnek ki valakik ilyen jól? Tuti, hogy ulzzangok vagy idolok.
-Ugye? Én is pont erre gondoltam. Olyan kár, hogy mindegyikőjükön szemüveg van.- el ne sírjátok magatokat lányok. Szánalmasak. De elég érdekes az, amit mondtak. Csak nem megérkezett az uraság? És a hallottak alapján hozta az egész pereputtyát is. Megszárítottam a kezemet, majd a kapucnimat és a napszemcsimet felvéve kiléptem a mosdóból. Rögtön meg is pillantottam őket. Nem volt nehéz kiszúrni őket, mivel minden lány kuncogva és vigyorogva ment el mellettük, de egyikőjük se ment oda aláírást vagy fotót kérni. Á, szóval a híres SS501 nem is olyan híres? Meg van a második dolog, amit a fejéhez vághatok. Annak reményében, hogy ő nem vett észre, felmentem a mosdó melletti lépcsőn, sétáltam egy darabig, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy az alső szintről nem láthatnak, leültem a földre. Magamban nagyon jót röhögtem rajta. Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez az egész, mint hittem? Elmélkedésemből a telefonom csörgése ébresztett fel, mely egy számomra ismeretlen számot jelzett ki. Gondolkoztam rajta, hogy felvegyem-e, de végülis úgy döntöttem, hogy miért is ne szórakozhatnék vele?

                        pov.:
Meg sem vártam, hogy a kocsi teljesen leálljon, rögtön kipattantam és berohantam a reptérre. Eddig jó, és most? Ötletem sincs, hogy mi legyen most. Időközben a srácok is megérkeztek.
-Talán föl kellene hívnod.
-Csakhogy nincs meg a telefonszáma.
-A fotón nincs rajta?- Jung Myeon-sshi adott egy fotót Hye Minről, hogy felismerjem, hogyha találkozok vele. Gyorsan előkaptam az említett tárgyat a farzsebemből és tüzetesen megvizsgáltam. A hátulján tényleg ott volt egy telefonszám, Hye Min száma szöveggel. Gyorsan beoötyögtem a számokat, de a zöld gombot egyszerűen nem mertem megnyomni.
-Fiam, lehetőleg még ma hívd fel azt a lányt, mert egyre több ember van itt.- Nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt és a hívás gomb megnyomása után a fülemhez tettem a telefonomat.
-Haló?-szólt bele egy kellemes hang. Elég nyugaodtnak tűnik, úgyhogy hatalmas bajaban vagyok.
-Szia. Én...vagyis az én nevem Kim...
-Á! Szóval te leszel a bébcsőszöm a nyáron? Remek. Csak van egy kis probléma.
-És mégis mi?- kissé félve kérdeztem tőle egy tök hülye kérdést. Van egy olyan értésem, hogy egyre mélyebbre süllyedek a szemében.

Hye Min pov.:
-Á semmi különös...CSAK AZ, HOGY 2 ÉS FÉL ÓRÁT KÉSTÉL, SEGGFEJKÉM!!!!!!!!!!!- úgy ráüvöltöttem, hogy a közelemben lévőkre is teljesen a frászt hoztam. De jelen pillanatban ez cseppet sem zavart. Ki fogom tölteni rajta a dühömet és szörnyen meg fogja bánni, hogy elvállalta ezt az egészet. Dühtől tajtékozva fölálltam az eddigi helyemről és a nagy üvegablakokon keresztül néztem a repülőket.
-Tudom...és szörnyen sajnálom. De nem figyeltem az órát.
-Még jó, hogy a napot azt legalább tudtad. Egyébként meg nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra!
-Hye Min-ah, mianhaeyo...ez nem kifogás, tényleg igazat mondok. Szörnyen izgatott és ideges voltam és jó első benyomást akartam tenni.
-.......Hát mit ne mondjak, ez rohadtul nem jött össze. És ne szólíts Hye Minnek vagy telefonon keresztül tépem ki az összes hajadat! Semmi jogod nincs hozzá, hogy a nevemen szólíts. Még csak nem is ismersz!
-Csakhogy én szeretnélek megismerni téged.
-Ez az érzés rohadtul nem kölcsönös!- és ezzel le is zártam a beszélgetést.
-Hye Min-ah...
-Mi a franc van már?- dühösen fordultam hátra, de arra nem számítottam, hogy ez a barom fog a hátam mögött állni. Kissé meglepetten nézett rám, de hamar összeszedte magát.- Szia.- tüntetőleg elfordultam tőle és erősen szugeráltam egy éppen felszállni készülő repülőt. De nem úsztam meg ennyivel, mert az idol uraság elém állt, eltakarva ezzel a kilátást. Azonnal hátat fordítottam neki, és elindultam volna a másik irányba, de a karomnál fogva visszarántott, egyenesen a karjai közé. Szorosan magához ölelt, így még az is hiábavaló volt, hogy ököllel ütüttem a mellkasát.- Tényleg nagyon sajnálom. Én nem így akartam bemutatkozni neked.
-Yah Kim Hyun Joong! Ugye tudod, hogy nincs még egy ember a földön, akit jöbban utálnék, mint téged?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése